Hatetudnád!

– Ha te tudnád milyen hatalmas buli volt a minap a Gregorban! – mondanám, és talán tovább is mennék, de nem tudok.

Történt ugyanis, hogy 2022. 11. 17-én ellátogatott hozzánk a Hatetudnád Tánctanoda. Csuda hangszereket mutattak nekünk. 3 helyszínen voltunk, 3 osztállyal. A 2.a, 2.b és a 3.b osztályosok (IS! Erről majd később) részesültek ebben a hatalmas élményben.

Az első helyszínen volt például gardony. Látványosan öreg, használt, de szépen, rendben karbantartott hangszer. Úgy néz ki, mint egy lant, de nem az. Túl öblös a háta ahhoz… Csodálkozásom közepette kérdeztem is magamtól: De akkor mi ez? Képzeljétek, hogy tulajdonképpen egy nagyon régi erdélyi basszusgitárnak megfelelő hangszer, ami egyszerre adja a basszust és a ritmust. Bottal ütik szegényt, ami kicsit fájt a lelkemnek, de csodákra képes! Volt itt még hegedű, kecskeduda és két féle furulya. Az egyik pirinka volt, a másik nagyobb, mélyebb hangzású. Utóbbit kézzel faragta egy olyan furulya tanár, aki biztosan szerette ezt a hangszert. Számomra virágos volt, de kígyót is mívelt rá.

Második szín: A Tangóharónika. Gergő bácsi csuda egy vicces ember a kackiás bajszával, a kalapjával és az ízes szögedi beszédével! Sajnos kicsit „feledékeny”, mert mindig nekünk kellett emlékeztetnünk őt, hogy ami hangszert a kezében tart az nem szintezitátor, nem gitár, hanem bizony tangóharmónika. Kicsit bemelegített bennünket a következő színre, mert megmondom őszintén én már akkor elfáradtam a nagy táncban, pedig a fiúknak még extrákat is mutatott.

Harmadik szín: Na, itt aztán volt minden. Hegedűs, brácsos, nagybőgős. Csupa húros, de valami nem stimmelt. A hegedűről megtanultuk már, hogy olyan, mint egy ember. Van feje, „füle”, nyaka, háta, hasa. De képzeljétek el, van lelke is! Láttam, mert megmutatták, mert körbe vitték.

Aztán jött a brácsa. Na, ez aztán furi hangszer, mert nagyobb, mint a hegedű, de sokkal kisebb, mint a cselló. Ráadásul olyan furán a vállukhoz tartják. Volt belőle kettő is, az egyik kisebb a másik nagyobb, az egyiknek 3 húrja volt, a másiknak pedig 4. Ki érti ezt? Ráadásul nem ütemre játszik, hanem mindig közé. Megpróbáltuk mi is. Khm. Nagyon igyekeztük.

Majd jött végül a világ legszebb hangszere, a nagybőgő. Képzeljétek három húrja volt! A vonója lószőrből van, és a húrjai birkabélből. Kicsit ütött-kopott volt szegény, biztos azért, mert régi. De higgyétek el nekem, nagyon becsben van tartva! Még meg is simogattam.

Volt azért a helyszínek között szünet is. Hatetudnád! Az első szünetben a gardony és a hegedű végig járta a sulit. SZÓ SZERINT TETŐTŐL TAPLIG!

Na, de HATETUDNÁD! milyen buli volt ezek után a tornateremben! Igazi lakodalmas! A hegedű, brácsa, bőgő, tangóharmonika és egy bácsi, aki vezetett bennünket. Kígyóban mentünk ide-oda, guggoltunk, ugrottunk, tapsoltunk. Csettintettünk, csaptuk a lábunkat, ide is fordultuk meg oda is. Komolyan mondom, nem tudtam követni, de nagyon jól éreztem magam!

Közreműködők: Gyantár zenekar: Magyar Enikő, Rácz Vilmos, Eszteró Ibolya
Nagy Gábor Ferenc: duda, furulyák, Both József: gardony, tánc, Gulyás Gergely: harmonika, Lázár Zita: szervező

Szegedi Tankerületi Központ honlapján megjelenés (tartós megtekintés)

Kattintson a képre a galéria megnyitásához!